YINE SENSIZ 1991

Kıl Oldum Takmış takıştırmış Sürmüş sürüştürülmüş Bir dağınıklık, bir rüküşlük Kıl oldum abi Giyinmiş rengarenk Perperişan hali Üstelik çorabı da kaçmış Kıl oldum abi Kaçacak yer ararım Görsem karanlıkta Başına güneş mi geçti Ne oldu sana? Kendine gel kendine Dönde bir bak haline Aynalara küsmüsün Kıl oldum abi

Rabja lettem Kicicomázta magát, kirittyentette, Az arcát is jól kifestette, Micsoda õrültség, micsoda téboly, Testvér, tisztára rabja lettem. Színkavalkádot visel, A viselkedése megõrjíti az érzékeket Ráadásul még a harisnyája is elszakadt, Testvér, a rabja lettem. Menedéket keresnék, Ha a sötétben veled összefutnék, A nap eltakarja az arcod, Mi történt veled? Térj észre végre, Fordulj meg és vess egy pillantást magadra, A tükörképem megrémít, Testvér, a rabja lettem.

Szöveg: Alpay Aydın Zene: Tarkan

Kimdi? Hadi canım sende, olmazki böyle Küsen, kızan kıran kimdi söyle Yine beni terkedip giden kimdi? Kimdi, kimdi? Kimdi söyle Yalan dolan dolu sözlerinle Deli deli bakan gözlerinle Beni beni dertlere salan kimdi? Kimdi, kimdi? Kimdi söyle Yaktın beni sen kor ateşinle Üzdün beni bitmez hasretinle Seviyorum, bırakmam diyen Kimdi, kimdi Kimdi söyle Kahır keder dert hepsi sende Kalmadı sabır tükendi sende Dayanamam, çekemen of bitti Bitti, bitti, Bitti, böyle Nazın, cazın hiç bitmedi gitti Sazın, sözün de zamani geçti Güle güle sanada, artık bitti Bitti, bitti, Bitti, böyle	Ki volt az? Gyerünk, édesem, ez így nem mehet, Sértõdött, dühös, megbántott, mondd ki volt? Ki volt az, aki megint elhagyott engem? Ki volt az? Ki volt az? Ki volt az, mondd meg! Hazugsággal teli szavaiddal, Õrült pillantásiddal Engem pokolra ki kergetett? Ki volt az? Ki volt, mondd? Megperzseltél tüzes parazsaddal, Megöltél véget nem érõ álmodozásoddal, Ki volt aki azt mondta szeretlek, és soha el nem hagylak, Ki volt az? Ki volt az?Ki volt az, mondd? Szomorúság, fájdalom, kín jár veled, Nincs már türelem, vége van bennem, Nem bírom elviselni, ó, vége van! Vége vége vége Vége csak így. Szeszélyeid véget nem értek, És az idõ csak a szavakkal telt el, Istenhozzád, vége van már Vége vége vége Vége csak így

Szöveg: Tarkan
Zene: Ozan Çolakoğlu

Söz Verdim Kapım her çaldığında, sensin sanırım, İçimde hep bir umut sana koşarım Bitmedi hasretim ona yanarım Günü güne ekledim geçti yıllarım Özleyeceğim Hep seveceğim Söz verdim sana canım Bekleyeceğim Hiç bitmeyecek gibi geliyor, Günler sensiz ne zor geçiyor Ümidim yarını bekliyor Kollarım seni sarmak istiyor Gözlerim seni arzuluyor Ümidim yarıni bekliyor Szöveg: Alpay Aydın Zene: Tarkan, Ozan Çolakoğlu Gelipte Halimi Gördün mü? Veda edip gittin gideli, nedense Nebir mektup ne selam gelmedi Durup dururken şimdi niye, sebep ne? Arayip soruyormuşsun, herkesten beni Yok olamaz artık, yok olmaz artık Sen değerimi bilmedin Farketmez artık, farketmez artık Kalmadı değerin senin Gelipte halimi gördün mü Görüpte hatırımı sordun mu? Öyle uzaktan olmaz ki Elinle ateşimi hiç ölçtün mü? O sayfa çoktan kapandı, açamam Geriye dönmem ben asla, yalvarma Anladım herşey yalanmış, aldanmam İnanmam artık ben aşka, ben aşka Yok olmaz artık, yok olmaz artık Sen değerimi bilmedin Farketmez artık, farketmez artık Kalmadı değerin senin Szöveg: Alpay Aydın Zene: Tarkan, Ozan Çolakoğlu Saril Bana Yoksun yanımda en zor anımda Olmuyor sabah o şafaklarla Geceler dolmuş sanki hüzünle Çok özledim, seni gece bahane Sarıl bana, sarıl bana Yalnızlım sabah ayazlarında Sensizliğin ilk akşamında Acılarımla, gözyaşlarımla Haykırdım sarıl bana Szöveg: Alpay Aydın Zene: Ozan Çolakoğlu Oldu canım, ara beni Gardiyan mı sevgili mi? Hiç bitmedi, şu göz hapsi Bıktırdı sorgu suali Artık canıma tak etti Birazık kahrı varmış Çeksem sanki ne varmış Oldu canım ara beni! Seninki sevgimi sanki eziyet Olay bu bundan ibaret vaziyet Başkası olsa çoktan bırakır giderdi Olmuyor, olamıyor hoşçakal derdi Pes eder senden vazgeçerdi Szöveg: Alpay Aydın Zene: Ozan Çolakoğlu Vazgeçemem (Asla) Ah! gözlerin Ah! gözlerin beni benden alan... Sislerin ardından, buğulu bakan Ah! sözlerin Ah! sözlerin beni benden çalan... Bir nehir misali, kalbime akan Asla, asla vazgeçemen senden asla Olamam ben sensiz, Yapamam sevgisiz Asla, asla vazgeçemen senden asla Olamam ben sensiz Kalaman kimsesiz Ah! saçların Ah! saçların alev alev yakan Rüzgarla savrulup bin ışık saçan Szöveg: Tarkan Zene: Ozan Çolakoğlu Çok Ararsın Beni Kimse çekmez seni, çektiğim gibi Kimse sevmez seni, sevdiğim gibi Bile bile köle ettim kendimi, Sende hint kumaşı sandın kendini Çok ararsın beni, çok Çok beklersin beni, çok Ç ok ararsın beni, çok çok Çok özlersin beni, çok (Çok, çok, çok) Hergün başka biri, yeni sevgili Sözleri hep yalan, yalan gözleri Ne sevdiği belli, ne sevmediği Bende şimdi buldum, başka birini Sevgi dedin sevdalandik, Sevda bizde kilo ile Bağlan dedin, bağlanıverdik Metre metre urgan ile Şimdi ahlar, vahvahlar Bu eyvahlar boşuna Tak sepeti koluna Herkes kendi yoluna Hergün başka biri, yeni sevgili Sözleri hep yalan, yalan gözleri Ne sevdiği belli, ne sevmediği Bende şimdi buldum, başka birini Szöveg: Alpay Aydın Zene: Ozan Çolakoğlu Selam Ver Gözlerin geçmisi sorguluyor Anılar sanki hesap soruyor Seni bırakıp gitmem hataymış Deli gönlüm bunu şimdi anlıyor Anladım hala unutmamışsın Suçluyum, ne desen haklısın Hasretini çektim nefes gibi Soluğumda pişmanlığımı duyarsın Bana yine gül diyemem Beni yine sar diyemem Sevgimin hatırına birtanem Hiç olmazsa selam ver Szöveg: Alpay Aydın Zene: Ozan Çolakoğlu Yetti Artık Sevmiştik belki birzaman Söyle ne geriye kalan? Sevgimin yerini nefret aldı Unuttum, sildim ben çoktan Sana yıllarımı verdim Yoluna sevgimi serdim İnanabilseydim sözlerine Belki yeniden severdim Haydi yırt resimleri Haydi yak mektubları Geriye senden hiçbir hatıra kalmamalı Yetti artık, yetti Bitti herşey, bitti Katlanamam yalanların beni tüketti Hep aldatılan ben oldum Hep incitilen ben oldum Pişman olmak için zaman geç artık Son gülen yine ben oldum Haydi yırt resimleri Haydi at mektubları Geriye senden hiçbir hatıra kalmamalı Yetti artık, yetti Bitti herşey ,bitti Katlanamam yalanların beni tüketti Szöveg: Tarkan, Alpay Aydın Zene: Ozan Çolakoğlu Yine Sensiz Yine sensiz güneş batıyor Yine sensiz akşam oluyor Beni bekliyor kederler Yine gecem hüzün kokuyor Heryerde, herşeyde izin var seni anlatı Hatırlatır bütün şarkılar Ah! Bu yalnızlık neden? söyle Sensiz nasıl geçecek yıllar? Nerdesin, kiminlesin? Ah! sevgilim, dön, seni çok özledim Dönmeyeceksin sen anladım Ben sensiz, ben sevgisiz nasıl yaşarım ? Gözlerim ıslak bekliyorum Bir umut ver yalvarırım Nerdesin, kiminlesin ? Ah! sevgilim, dön, seni çok özledim Szöveg: Tarkan Zene: Ozan Çolakoğlu

Szavamat adtam Minden egyes kopogáskor, azt hiszem, te vagy, Egy remény él bennem, hogy hozzát futhatok, Vágyam nem ért véget, ez az mi úgy éget, A napokat számolva telnek éveim. Hiányozni fogsz, Mindig szerteni foglak, Szavamat adtam, Hogy várok rád Úgy tûnik, sohasem ér véget, Olyan nehéz nélküled várni, Reményeim a holnapra tekintenek, Karjaim téged ölelnének, Szemeim téged kívánnak, Reményeim a holnapra várnak. Törõdtél te vele, hogy érzek? Mióta elmentél, búcsút intettél, valami okból Egyetlen levél vagy szó sem jött felõled, És most hirtelen, mi az oka, hogy Mindenkit rólam kérdezel? Nem, ez nem lesz így jó, nem lesz így jó. Nem értékeltél engem eléggé, Most már nem számít, most már nem számít. Nincs értéked már. Törõdtél tele vele, hogy érzek? Eljöttél hogy megkérdezd hogy vagyok? Nem lehet olyan távolságból? Megnézted-e valaha is lázam a kezeddel? Ez a fejezet réf lezárult, nem nyithatom ki újra. Nem térek vissza múlthoz soha, szóval ne is kérd. Rájöttem, hogy minden hazugság, nem versz át, Nem hiszek már a szerelemben, (nem már nem) Nem, így nem lesz jó tovább. Nem lesz ez így jó. Nem értékeltél engem. Már nem számít, már nem számít. Nincs már értéked. Ölelj magadhoz Nem vagy mellettem a legnehezebb idõben Ilyen hajnalból nem születik új nap, Olyan mintha az éjszakák szomorúsággal telnének meg Nagyon vágyom utánad, az éjszaka csak kifogás. Ölelj magadhoz, ölelj magadhoz, Magányom a reggeli tiszta égen, Az elsõ éjszakán, hogy nem vagy velem, A fájdalmammal, a könnyeimmel, Ölelj magadhoz engem. Rendben, édes, keress meg Felügyelõ õ vagy szeretõ? Ez a tekintet-börtön véget nem ér, Kifárasztott ezzel a kérdezõsködéssel, Elegem lett a végén. Tehát, a nõ bajjal jár, Tehát, mi van abban ha kezelni tudom? Rendben édes, keress meg! Ez szerelem? Gyötrelemnek tûnik. Lehet a viselkedésed ennél rosszabb is? Ha bárki más lett volna, rég elment volna, Nem mûködik a dolog, nem mûködhet, Rég elköszöntek volna A szavaid rég elhagytak volna téged. Nem adom fel (Soha) Ó, a szemeid Ó, a szemeid, melyek megfosztanak engem magamtól, ködfátyol mögött találom Ó, a szavaid, Ó a szavaid, melyek megfosztanak engem magamtól, Akár egy folyó, mely a szívembe fut, Soha, soha nem adom fel, nem hagylak el, Nem élhetek nélküled, Nem élhetek szerelem nélkül, Soha, soha nem adom fel, nem hagylak el, Nem élhetek nélküled, Nem élhetek valaki nélkül Ó, a hajad, Ó, a hajad, mely lángra lobbant engem, A szél ezer szikrát szétfújt. Sokat fogsz engem keresni Senki sem tud úgy bánni veled, ahogy én Senki sem tud úgy szeretni, ahogy én Szándékosan rabszolgád lettem, Azt hiszed indiai anyagból vagy Sokszor fogsz engem keresni, sokszor Sokat fogsz rám várni, sokat Sokszor fogsz engem keresni, sokszor Nagyon fogsz hiányolni, nagyon. Nagyon nagyon nagyon Minden nap egy másik, új szerelem, Minden szava hazugság, minden pillantása, Nem tudom, szeret-e vagy sem, De találtam már másat. Azt mondtuk, szerelem, hát szerettünk, Van szerelem, kilóra mérem, Azt mondtad, kössük le magunkat, hát megtettük, Méterre kimértem, Most az összes óhaj-sóhaj Semmit sem ér már, Fogdd a cuccod, Mindenki megy a saját útján. Minden nap egy másik, új szerelem, Minden szava hazugság, minden pillantása, Nem tudom, szeret-e vagy sem, De találtam már másat. Köszönj Szemeid a múltat kérdik, Mintha az emlékek megdorgálnának engem, Hiba volt elengedni téged, Csak most érti meg bolond szívem, Értem, hogy még mindig nem felejtetted el, Én vagyok a bûnös, bármit mondasz is, igaz, Beszívtam hiányod, mint a levegõt, Lélegzetemben hallod megbánásom. Nem kérhetem, hogy mosolyogj rám megint, Nem kérhetem, hogy újra ölelj, A szerelemem kedvéért, egyetlenem, legalább köszönj nekem. Most már elég Talán egyszer szerelmesek voltunk, De mondd meg, mi maradt belõle? Ezer gyûlölet lépett a helyébe, Elfeledtem már, nagyon régen Éveket adtam neked, Lábad elé tettem szerelemem, Ha tudtam volna hinni a szavaidnak, Talán újra szerethetnélek. Gyerünk, tépd szét a képeket, Gyerünk, égesd el a leveleket, Semmi emlék nem maradhat tõled. Most már elég, Vége van Nem remélek már, hazugságaid végeztek velem. Én voltam az, akit becsaptak, Én voltam, az akit megbántottak, Túl késõ a megbánáshoz, A végén én nevettem Gyerünk, tépd szét a képeket, Gyerünk, égesd el a leveleket, Semmi emlék nem maradhat tõled. Most már elég, Vége van Nem remélek már, hazugságaid végeztek velem Újra nélküled A nap újra nélküled nyugszik le, Az éjszaka újra nélüled száll le A fájdalmaim várnak, Az éjjelemet újra magány szövi át Mindenütt, mindenhol ott az emléked, Minden dal rád emlékeztet, Ó, miért ez a magány? Nélküled az évek nehezen telnek majd Hol vagy? Kivel vagy? Ó, hozd vissza a szerelemem, annyi hiányzol! Megértettem, hogy nem jössz vissza, Hogy fogok nélküled, szerelem nélkül élni? Könnyes szemmel várok, Adj valami reményt, könyörgöm. Hol vagy? Kivel vagy? Ó, hozd vissza a szerelemem, annyira hiányzol!