2005/11/08

YINE SENSIZ 1991


Kıl Oldum

Takmış takıştırmış
Sürmüş sürüştürülmüş
Bir dağınıklık, bir rüküşlük
Kıl oldum abi

Giyinmiş rengarenk
Perperişan hali
Üstelik çorabı da kaçmış
Kıl oldum abi

Kaçacak yer ararım
Görsem karanlıkta
Başına güneş mi geçti
Ne oldu sana?

Kendine gel kendine
Dönde bir bak haline
Aynalara küsmüsün
Kıl oldum abi
Rabja lettem

Kicicomázta magát, kirittyentette,
Az arcát is jól kifestette,
Micsoda õrültség, micsoda téboly,
Testvér, tisztára rabja lettem.

Színkavalkádot visel,
A viselkedése megõrjíti az érzékeket
Ráadásul még a harisnyája is elszakadt,
Testvér, a rabja lettem.

Menedéket keresnék,
Ha a sötétben veled összefutnék,
A nap eltakarja az arcod, Mi történt veled?

Térj észre végre,
Fordulj meg és vess egy pillantást magadra,
A tükörképem megrémít,
Testvér, a rabja lettem.


Szöveg: Alpay Aydın
Zene: Tarkan

Kimdi?

Hadi canım sende, olmazki böyle
Küsen, kızan kıran kimdi söyle
Yine beni terkedip giden kimdi?
Kimdi, kimdi? Kimdi söyle

Yalan dolan dolu sözlerinle
Deli deli bakan gözlerinle
Beni beni dertlere salan kimdi?
Kimdi, kimdi? Kimdi söyle

Yaktın beni sen kor ateşinle
Üzdün beni bitmez hasretinle
Seviyorum, bırakmam diyen
Kimdi, kimdi Kimdi söyle

Kahır keder dert hepsi sende
Kalmadı sabır tükendi sende
Dayanamam, çekemen of bitti
Bitti, bitti, Bitti, böyle

Nazın, cazın hiç bitmedi gitti
Sazın, sözün de zamani geçti
Güle güle sanada, artık bitti
Bitti, bitti, Bitti, böyle

Ki volt az?


Gyerünk, édesem, ez így nem mehet,
Sértõdött, dühös, megbántott, mondd ki volt?
Ki volt az, aki megint elhagyott engem?
Ki volt az? Ki volt az?
Ki volt az, mondd meg!

Hazugsággal teli szavaiddal,
Õrült pillantásiddal
Engem pokolra ki kergetett?
Ki volt az? Ki volt, mondd?

Megperzseltél tüzes parazsaddal,
Megöltél véget nem érõ álmodozásoddal,
Ki volt aki azt mondta
szeretlek, és soha el nem hagylak,
Ki volt az? Ki volt az?Ki volt az, mondd?

Szomorúság, fájdalom, kín jár veled,
Nincs már türelem, vége van bennem,
Nem bírom elviselni, ó, vége van!
Vége vége vége Vége csak így.

Szeszélyeid véget nem értek,
És az idõ csak a szavakkal telt el,
Istenhozzád, vége van már
Vége vége vége Vége csak így


Szöveg: Tarkan
Zene:
Ozan Çolakoğlu
Söz Verdim

Kapım her çaldığında, sensin sanırım,
İçimde hep bir umut sana koşarım
Bitmedi hasretim ona yanarım
Günü güne ekledim geçti yıllarım

Özleyeceğim
Hep seveceğim
Söz verdim sana canım
Bekleyeceğim

Hiç bitmeyecek gibi geliyor,
Günler sensiz ne zor geçiyor
Ümidim yarını bekliyor
Kollarım seni sarmak istiyor
Gözlerim seni arzuluyor
Ümidim yarıni bekliyor


Szöveg: Alpay Aydın

Zene: Tarkan, Ozan Çolakoğlu


Gelipte Halimi Gördün mü?

Veda edip gittin gideli, nedense
Nebir mektup ne selam gelmedi
Durup dururken şimdi niye, sebep ne?
Arayip soruyormuşsun, herkesten beni

Yok olamaz artık, yok olmaz artık
Sen değerimi bilmedin
Farketmez artık, farketmez artık
Kalmadı değerin senin

Gelipte halimi gördün mü
Görüpte hatırımı sordun mu?
Öyle uzaktan olmaz ki
Elinle ateşimi hiç ölçtün mü?

O sayfa çoktan kapandı, açamam
Geriye dönmem ben asla, yalvarma
Anladım herşey yalanmış, aldanmam
İnanmam artık ben aşka, ben aşka

Yok olmaz artık, yok olmaz artık
Sen değerimi bilmedin
Farketmez artık, farketmez artık
Kalmadı değerin senin

Szöveg: Alpay Aydın
Zene: Tarkan, Ozan Çolakoğlu

Saril Bana

Yoksun yanımda en zor anımda
Olmuyor sabah o şafaklarla
Geceler dolmuş sanki hüzünle
Çok özledim, seni gece bahane

Sarıl bana, sarıl bana
Yalnızlım sabah ayazlarında
Sensizliğin ilk akşamında
Acılarımla, gözyaşlarımla
Haykırdım sarıl bana

Szöveg: Alpay Aydın
Zene: Ozan Çolakoğlu


Oldu canım, ara beni


Gardiyan mı sevgili mi?
Hiç bitmedi, şu göz hapsi
Bıktırdı sorgu suali
Artık canıma tak etti

Birazık kahrı varmış
Çeksem sanki ne varmış
Oldu canım ara beni!

Seninki sevgimi sanki eziyet
Olay bu bundan ibaret vaziyet
Başkası olsa çoktan bırakır giderdi
Olmuyor, olamıyor hoşçakal derdi
Pes eder senden vazgeçerdi

Szöveg: Alpay Aydın

Zene: Ozan Çolakoğlu


Vazgeçemem (Asla)


Ah! gözlerin
Ah! gözlerin beni benden alan...
Sislerin ardından, buğulu bakan
Ah! sözlerin Ah! sözlerin beni benden çalan...
Bir nehir misali, kalbime akan

Asla, asla vazgeçemen senden asla
Olamam ben sensiz,
Yapamam sevgisiz
Asla, asla vazgeçemen senden asla
Olamam ben sensiz
Kalaman kimsesiz

Ah! saçların
Ah! saçların alev alev yakan
Rüzgarla savrulup bin ışık saçan

Szöveg: Tarkan
Zene: Ozan Çolakoğlu


Çok Ararsın Beni

Kimse çekmez seni, çektiğim gibi
Kimse sevmez seni, sevdiğim gibi
Bile bile köle ettim kendimi,
Sende hint kumaşı sandın kendini

Çok ararsın beni, çok
Çok beklersin beni, çok Ç
ok ararsın beni, çok çok
Çok özlersin beni, çok (Çok, çok, çok)

Hergün başka biri, yeni sevgili
Sözleri hep yalan, yalan gözleri
Ne sevdiği belli, ne sevmediği
Bende şimdi buldum, başka birini

Sevgi dedin sevdalandik,
Sevda bizde kilo ile
Bağlan dedin, bağlanıverdik
Metre metre urgan ile
Şimdi ahlar, vahvahlar
Bu eyvahlar boşuna
Tak sepeti koluna
Herkes kendi yoluna

Hergün başka biri, yeni sevgili
Sözleri hep yalan, yalan gözleri
Ne sevdiği belli, ne sevmediği
Bende şimdi buldum, başka birini

Szöveg: Alpay Aydın
Zene: Ozan Çolakoğlu


Selam Ver


Gözlerin geçmisi sorguluyor
Anılar sanki hesap soruyor
Seni bırakıp gitmem hataymış
Deli gönlüm bunu şimdi anlıyor

Anladım hala unutmamışsın
Suçluyum, ne desen haklısın
Hasretini çektim nefes gibi
Soluğumda pişmanlığımı duyarsın

Bana yine gül diyemem
Beni yine sar diyemem
Sevgimin hatırına birtanem
Hiç olmazsa selam ver

Szöveg: Alpay Aydın
Zene: Ozan Çolakoğlu


Yetti Artık


Sevmiştik belki birzaman
Söyle ne geriye kalan?
Sevgimin yerini nefret aldı
Unuttum, sildim ben çoktan

Sana yıllarımı verdim
Yoluna sevgimi serdim
İnanabilseydim sözlerine
Belki yeniden severdim

Haydi yırt resimleri
Haydi yak mektubları
Geriye senden hiçbir hatıra kalmamalı

Yetti artık, yetti
Bitti herşey, bitti
Katlanamam yalanların beni tüketti
Hep aldatılan ben oldum
Hep incitilen ben oldum
Pişman olmak için zaman geç artık
Son gülen yine ben oldum

Haydi yırt resimleri
Haydi at mektubları
Geriye senden hiçbir hatıra kalmamalı
Yetti artık, yetti
Bitti herşey ,bitti
Katlanamam yalanların beni tüketti

Szöveg: Tarkan, Alpay Aydın
Zene: Ozan Çolakoğlu


Yine Sensiz


Yine sensiz güneş batıyor
Yine sensiz akşam oluyor
Beni bekliyor kederler
Yine gecem hüzün kokuyor

Heryerde, herşeyde izin var seni anlatı
Hatırlatır bütün şarkılar
Ah! Bu yalnızlık neden? söyle
Sensiz nasıl geçecek yıllar?
Nerdesin, kiminlesin?

Ah! sevgilim, dön, seni çok özledim
Dönmeyeceksin sen anladım
Ben sensiz, ben sevgisiz nasıl yaşarım ?
Gözlerim ıslak bekliyorum
Bir umut ver yalvarırım
Nerdesin, kiminlesin ?
Ah! sevgilim, dön, seni çok özledim

Szöveg: Tarkan
Zene: Ozan Çolakoğlu


Szavamat adtam


Minden egyes kopogáskor, azt hiszem, te vagy,
Egy remény él bennem, hogy hozzát futhatok,
Vágyam nem ért véget, ez az mi úgy éget,
A napokat számolva telnek éveim.

Hiányozni fogsz,
Mindig szerteni foglak,
Szavamat adtam,
Hogy várok rád

Úgy tûnik, sohasem ér véget,
Olyan nehéz nélküled várni,
Reményeim a holnapra tekintenek,
Karjaim téged ölelnének,
Szemeim téged kívánnak,
Reményeim a holnapra várnak.


Törõdtél te vele, hogy érzek?

Mióta elmentél, búcsút intettél, valami okból
Egyetlen levél vagy szó sem jött felõled,
És most hirtelen, mi az oka, hogy
Mindenkit rólam kérdezel?

Nem, ez nem lesz így jó, nem lesz így jó.
Nem értékeltél engem eléggé,
Most már nem számít, most már nem számít.
Nincs értéked már.

Törõdtél tele vele, hogy érzek?
Eljöttél hogy megkérdezd hogy vagyok?
Nem lehet olyan távolságból?
Megnézted-e valaha is lázam a kezeddel?

Ez a fejezet réf lezárult, nem nyithatom ki újra.
Nem térek vissza múlthoz soha, szóval ne is kérd.
Rájöttem, hogy minden hazugság, nem versz át,
Nem hiszek már a szerelemben, (nem már nem)

Nem, így nem lesz jó tovább.
Nem lesz ez így jó.
Nem értékeltél engem.
Már nem számít, már nem számít.
Nincs már értéked.



Ölelj magadhoz


Nem vagy mellettem a legnehezebb idõben
Ilyen hajnalból nem születik új nap,
Olyan mintha az éjszakák szomorúsággal telnének meg
Nagyon vágyom utánad, az éjszaka csak kifogás.

Ölelj magadhoz, ölelj magadhoz,
Magányom a reggeli tiszta égen,
Az elsõ éjszakán, hogy nem vagy velem,
A fájdalmammal, a könnyeimmel,
Ölelj magadhoz engem.



Rendben, édes, keress meg


Felügyelõ õ vagy szeretõ?
Ez a tekintet-börtön véget nem ér,
Kifárasztott ezzel a kérdezõsködéssel,
Elegem lett a végén.

Tehát, a nõ bajjal jár,
Tehát, mi van abban ha kezelni tudom?
Rendben édes, keress meg!

Ez szerelem? Gyötrelemnek tûnik.
Lehet a viselkedésed ennél rosszabb is?
Ha bárki más lett volna, rég elment volna,
Nem mûködik a dolog, nem mûködhet,
Rég elköszöntek volna
A szavaid rég elhagytak volna téged.


Nem adom fel (Soha)


Ó, a szemeid
Ó, a szemeid, melyek megfosztanak engem magamtól,
ködfátyol mögött találom
Ó, a szavaid, Ó a szavaid,
melyek megfosztanak engem magamtól,
Akár egy folyó, mely a szívembe fut,

Soha, soha nem adom fel, nem hagylak el,
Nem élhetek nélküled,
Nem élhetek szerelem nélkül,
Soha, soha nem adom fel, nem hagylak el,
Nem élhetek nélküled,
Nem élhetek valaki nélkül

Ó, a hajad,
Ó, a hajad, mely lángra lobbant engem,
A szél ezer szikrát szétfújt.

Sokat fogsz engem keresni

Senki sem tud úgy bánni veled, ahogy én
Senki sem tud úgy szeretni, ahogy én
Szándékosan rabszolgád lettem,
Azt hiszed indiai anyagból vagy

Sokszor fogsz engem keresni, sokszor
Sokat fogsz rám várni, sokat
Sokszor fogsz engem keresni, sokszor
Nagyon fogsz hiányolni, nagyon.
Nagyon nagyon nagyon

Minden nap egy másik, új szerelem,
Minden szava hazugság, minden pillantása,
Nem tudom, szeret-e vagy sem,
De találtam már másat.

Azt mondtuk, szerelem, hát szerettünk,
Van szerelem, kilóra mérem,
Azt mondtad, kössük le magunkat, hát megtettük,
Méterre kimértem,
Most az összes óhaj-sóhaj
Semmit sem ér már,
Fogdd a cuccod,
Mindenki megy a saját útján.

Minden nap egy másik, új szerelem,
Minden szava hazugság, minden pillantása,
Nem tudom, szeret-e vagy sem,
De találtam már másat.


Köszönj

Szemeid a múltat kérdik,
Mintha az emlékek megdorgálnának engem,
Hiba volt elengedni téged,
Csak most érti meg bolond szívem,

Értem, hogy még mindig nem felejtetted el,
Én vagyok a bûnös, bármit mondasz is, igaz,
Beszívtam hiányod, mint a levegõt,
Lélegzetemben hallod megbánásom.

Nem kérhetem, hogy mosolyogj rám megint,
Nem kérhetem, hogy újra ölelj,
A szerelemem kedvéért, egyetlenem,
legalább köszönj nekem.


Most már elég

Talán egyszer szerelmesek voltunk,
De mondd meg, mi maradt belõle?
Ezer gyûlölet lépett a helyébe,
Elfeledtem már, nagyon régen

Éveket adtam neked,
Lábad elé tettem szerelemem,
Ha tudtam volna hinni a szavaidnak,
Talán újra szerethetnélek.

Gyerünk, tépd szét a képeket,
Gyerünk, égesd el a leveleket,
Semmi emlék nem maradhat tõled.

Most már elég,
Vége van
Nem remélek már, hazugságaid végeztek velem.
Én voltam az, akit becsaptak,
Én voltam, az akit megbántottak,
Túl késõ a megbánáshoz,
A végén én nevettem

Gyerünk, tépd szét a képeket,
Gyerünk, égesd el a leveleket,
Semmi emlék nem maradhat tõled.
Most már elég,
Vége van
Nem remélek már, hazugságaid végeztek velem















Újra nélküled


A nap újra nélküled nyugszik le,
Az éjszaka újra nélüled száll le
A fájdalmaim várnak,
Az éjjelemet újra magány szövi át

Mindenütt, mindenhol ott az emléked,
Minden dal rád emlékeztet,
Ó, miért ez a magány?
Nélküled az évek nehezen telnek majd

Hol vagy? Kivel vagy?
Ó, hozd vissza a szerelemem, annyi hiányzol!
Megértettem, hogy nem jössz vissza,
Hogy fogok nélküled, szerelem nélkül élni?
Könnyes szemmel várok,
Adj valami reményt, könyörgöm.
Hol vagy? Kivel vagy?
Ó, hozd vissza a szerelemem, annyira hiányzol!