2005/11/12

KARMA 2001



Aşk

Yıllar yılı gülmedi yüzüm.
Buralara doğmadı güneş,
Ben hep güzüm.
Baş edemedim,
Ben aşksız edemedim.

Medet umgum hep fani para puldan,
Anladım yalan dünya malı
Yalnız edemedim,
Ben aşksız edemedim.


Hey!
Ama seni gördüm göreli,
Ateşine düştüm düşeli,
Gün doğdu sabahlarıma,

Hey!
Seni gördüm göreli,
Gözlerimiz sevişeli,
Gün doğdu rüyalarıma.

Sen o bildiğim bütun aşk bahçelerinin
en nadide çiçeğisin.
Ta ilk bakışta vurdum mühürü kalbime,
Sen ezelden vazgeçilmezimsin.

Szöveg: Tarkan
Zene: Tarkan, Ozan Çolakoğlu

Szerelem

Évekig nem mosolyogtam.
A nap erre nem kelt fel,
Az õsz rabjává váltam.
Szívem többet el nem visel.
Nem élhetek szerelem nélkül.

Múlandó gazdagságtól vártam segítséget,
Rájöttem, a földi javak mind hamisak.
Nem bírtam egyedül.
Nem élhetek szerelem nélkül.

Hej!…
De mióta megláttalak,
Mióta beléd szerettem,
Új nap ébredt reggelemre.

Hej!
Mióta megláttalak,
Mióta szemeink szerelmeskedtek,
Új nap ébred álmaimra.

A szerelem kertjeibõl, miket eddig ismertem,
Te vagy a legritkább virágszál.
Az elsõ pillantástól fogva megpecsételtem szívem,
Az örrökévalóság kezdete óta
Te vagy az, aki kell nekem.




Ay

Ah! bir bilse,
ne adaklar adadım aşkına.
Soldu renklerim, eskidim uğruna.
Gökyüzüne yazdım
adını binlerce yıldızla...
Aldırmadı, gülüp geçti çağrıma.

Göze aldım, dağları deldim
Çölleri denizleri aştım geldim.
Ah nafile, bakmadı gözyaşıma.

Ay!... Ay kahroldum.
Düşe kalka peşinde maskara oldum.
Ay!...Ay unutuldum.
Karda kışta kurda kuşa yem oldum.

Yanarım, sana emeklerime yanarım,
Ah!... Yanarım
Ne fayda! Dönüşü yok
Yazık! Uçtu gitti yıllarım
Ne çıkar şimdi dönsen ahh

Kalmadı ki tadım...
Kimine göre deli, divane
Kimine göre avareyim avare...
Elimi gözümü bağladı kaderim
ellerinde biçareyim biçare...

Zene és szöveg: Tarkan
Óh

Ah, ha tudná,
Mi mindent adtam szerelméért,
Színeim megfakultak, elfáradtam miatta.
Ezer csillaggal írtam nevét fel az égre…
Nem volt szüksége rám, kinevetett,

Ám egyetlen hegy sem volt elég magas nekem,
Miatta átkeltem sivatagon s tengereken.
Ó, hasztalan, nem törõdött könnyeimmel.

Óh, … Óh, tébolyult lettem.
Míg utána bolyongtam, bolonddá lettem.
Óh, … Óh, elfeledtek engem.
Kinn a hidegben farkasok s madarak prédája lettem.

Megsebzem magam miattad, fáradozásom miatt,
Ah, úgy fáj….
De hiába! Nem lehet visszafordulni!
Kár! Minden könnyem elfojt már,
Mi értelme lenne, ha visszajönnél…?

Nem érzem az ízeket,
Egyesek szerint õrült vagyok, bolond,
Mások szerint elveszett lélek….
A sorsom megköti kezem, s szemem,
Nyomorulttá teszel engem.





Kuzu Kuzu

Bak! Kırıldı kolum kanadım
Olmadı, tutunamadım
Zor! Yokluğun çok zor
Alısamadım

Vur, vur bu akılsız başi
Duvarlara
Taşlara vur sevabına
Sonra affet, gel baş bağrına
Süzüldüm, eridim
Sensiz olamadım

Işte kuzu kuzu geldim
Dilediğince kapandım dizlerine
Bu kez gururumu ateşe verdim
Yaktım da geldim
Ister at, ister öp beni
Ama önce dinle bak gözlerime
Inan, bu defa
Anladım durumu (bil), tövbeler ettim
Ooofff ooofff
Acı biberler sür dilime dudaklarıma

Szöveg: Tarkan
Zene: Tarkan
Mint egy bárány

Nézd! Elveszett vagyok nélküled,
Nem tudtam magam visszafogni.
Nehéz! Hiányod oly nehéz!
Nem tudtam hozzászokni.

Verd, verd ezt a bolond fejet,
Verd csak a falba,
Verd a sziklákba,
Aztán bocsáss meg nekem, gyere haza.
Meggyengyültem, elolvadtam,
Nélküled tovább nem bírtam,

Nézd, úgy jövök hozzád, mint egy bárány,
Addig, míg csak kívánod, lábaid elé zuhanok.
Pusztító tûzbe dobtam büszkeségem,
Elégettem, s eléd jöttem.
Dobj félre, ha akarsz, csókolj, ha jól esik,
De elöbb hallgass meg, nézz a szemembe,
Higyj nekem ezúttal,
Ismerem a helyzetet (tudd meg), megbántam már.
Oh oh
Hallgattasd el nyelvem, ajkaim




Gitti Gideli

Vazgeç, direnme kalbim
Vazgeç, bekleme.
Sesini duyan yok,
Boşa sitem etme.
Unut onun gibi, unut sen de...
Kaç kez denedim;
seni silmeyi bir kalemde
Ne çare...

Kaç kez öldüm o uykusuz gecelerde...
Anılarla avudum senelerce
Hep başucumda, hala saklarım,
her sözü vurgun o satırları
Yok! Yırtıp atamadım.
Hayır yakamadım.

O mektubu bırakıp gitti gideli
Ne aradı, ne sordu.
Vefasız uyuttu beni
Buralarda zaman durdu,
Ah dönmedi, unuttu beni.

Bir sabah alıp seni benden gittin bu diyardan
Hazin bir mektup yadigar kalan
Senden bana son hatıran.

Szöveg: Tarkan
Zene: Tarkan
Mióta elment

Add fel szívem, hagyd már,
Add fel, tovább ne várj.
Senki sem hallja hangod,
Hiába hát ne panaszkodj.
Felejts, akár õ, felejtesz majd te is…
Próbáltalak elfeledni, hányszor de hányszor …
Ugyan mi érteleme volt…

Hányszor haltam meg álmatlan éjszakákon…
Emlékekkel vígasztaltam magam mindvégig
Ágyam szélén azóta is, még mindig,
õrzöm leveleid metszö szavait.
Nem! Képtelen voltam eldobni öket,
Képtelen voltam elégetni öket.

Mióta elment, otthagyva azt a levelet,
Sosem érdeklõdött, nem is keresett,
Becsapott a hûtlen,
Az idõ is megállt hirtelen.
Nem jött vissza, elfelejtett.

Elmentél tõlem egy reggel,
Elhagytad e helyet,
Az egyetlen ajándék tõled
Itthagyott fájó leveled.




Uzak

Karnı tokken sızlanandan,
Zevk sürerken sıkılandan
El içinde ağlayandan,
uzak tutun beni, uzak!
Uzak tutun bana, uzak...

Dost lafından gocunandan,
Kuşkusuyla buz tutandan
Düşmanına dost durandan,
uzuk tutun beni, uzak!
Uzak tutun bana, uzak...

Sevabını anlatandan,
Günahına kulp takandan,
Düşmanına dost durandan,
uzuk tutun beni, uzak!
Uzak tutun bana, uzak...

Suretiyle kandırandan,
Şeytaniyla yarişandan,
Aynalardan kovulandan,
uzak tutun, beni uzak!
Uzak tutun bana, uzak...

Szöveg: Mete Özgencil
Zene: Mete Özgencil, Hüsna Arslan
Messze

A tele hassal panaszkodóktól,
Az élvezetet unottan hajszolóktól,
Az álszenten másoknak síróktól
Vigyél messze, messze engem!

A jó szótól megsértõdõktõl,
Az örökké gyanakodva élõktöl,
A barátnak álcázott ellenségtõl,
Vigyél messze, messze engem…

A jó tettekkel dicsekvõktõl,
A böneiket szépítõktõl,
A barátnak álcázott ellenségtõl,
Vigyél messze engem, messze!
Vigyél messze, messze!

A kétszínû csalóktól,
A bûneikkel versengõktõl;
Tarts távol mindenkitõl,
Kiket még saját elvük is elárul ,
Vigyél hát messze engem, messze!
Vigyél messze, messze!




Yandım

Özledim seni, düştüm yollara
Açtım gönlümü rüzgarına
Bir hayaldi sanki, bir macera
Yıkıldım. Kelimeler paramparça
Yandım... Yandım...
Yandım yandım ahhh ki ne yandım!

Bana yeniden şarkılar söyleten kadın
Baka baka doyamadım,
hem kokladım da
Sarhoşluğu geçmedi hala
Içimde sevdan...
Hala hoş bir havan var
Ne güzel adın
Bir çizik attın gönlüme, kanattın...
Yandım... Yandım...
Yandım yandım ahhhh ki ne yandım!

Bana yeniden şarkılar söyleten kadın
Baka baka doyamadım,
hem kokladım da
Sarhoşluğu geçmedi hala
Içimde sevdan...
Seni görebildiğim yer rüyalar artık.
Deli diyorlar bana
Ah bu ayrılık...

Szöveg: Mahzar Alanson
Zene: Mahzar Alanson
Végem van

Hiányoztál, útnak indultam,
Lelkem fuvallatodnak feltártam.
Mintha csak álmodnék, egy kaland…
Összetörtem, szavaim szilánkokban,
Végem van… Végem van…
Végem van… Végem van… Ó, végem van…

Az asszony, aki még egyszer énekelni megtanított,
Nem tudtam szemem levenni rólad, beszívtam illatod,
Ez a mámor bennem tartja
Szerelmedet…
Milyen csodálatos lényed tartása,
Milyen gyönyörû a neved hangzása.
Megsebezted szenvedélyem, vérzik.
Végem van… végem van…
Végem van… Végem van… Ó, mennyire végem van…

Az asszony, aki még egyszer énekelni megtanított,
Nem tudtam szemem levenni rólad,
Beszívtam illatod,
Ez a mámor bennem tartja
Szerelmedet…
Az álom az egyetlen hely, ahol még láthatlak
Az emberek õrültnek hívnak.
Ó, ez az elválás!





O'na Sor

Yar, yemin isteme, yemin etmem
Yeminler tutulmaz ki
Söz; o benimse
Sözün emin elde
Güvensiz tutulmaz ki,
Yağmura sor, çöle sor, dağlara sor,
Bir tek bana sorma
O'na sor, O'na sor,
O'na sor, O'na sor oofff...

Yar, gücenme,
Gözün neden yerde,
Bu ceza taşımmaz ki.
Ellerim neden böyle buz keser anla.
Suçlama, yakışmaz ki
Yağmura sor, çöle sor, dağlara sor,
Bir tek bana sorma
O'na sor, O'na sor,
O'na sor, O'na sor oofff...

Canim de, geçti de,
Istersen bitsin de.
Hak verme asla, hiç güvenme.
Haksızsam affetme
Hak verme asla, hir affetme.
Haksızsan hak alma dur.

Szöveg: Mete Özgencil
Zene: Tarkan
Õt kérdezd

Kedves, ne kérj tõlem esküt, nem teszem meg,
Mert az általam tett esküket,
Megtartani nem lehet.
A te ígéreted biztos kezekben nyugszik,
Mert bizalom nélkül megtartani nem lehet,
Kérdezd az esõt, a sivatagot, kérdezd a hegyeket,
Csak engem ne kérdezz,
õt kérdezd, õt kérdezd,
õt kérdezd, õt kérdezd….ó….

Kedves, megbántva magad ne érezd,
Miért sütöd földre a tekinteted?
Ez a büntetés elviselhetetlen,
Értsd meg, miért íly hidegek kezeim,
Ne vádolj, ez nem illik hozzád,
Kérdezd az esõt, a sivatagot, kérdezd a hegyeket,
Csak engem ne kérdezz,
õt kérdezd, õt kérdezd, õt kérdezd….ó….

Mondd ki, kedves, monnd, hogy vége,
Mondd, ha ezt akarod, hogy legyen végre vége,
Soha sem mondd, hogy jó ez így, ne bízz,
Ha vétettem ellened, ne bocsáss meg,
Ne mondd, hogy jó ez így, sohase bocsáss meg.
De ha nincs igazad, ne vedd fel más baját, hagyd abba.





Hüp

Kalpten kalbe bir yol varsa
Bu aşktir elbet
Rüzgarın yetti bana
Koptu bir kıyamet
Aç kapını, ben geldim
Giydiğim, ateşten gömlek.

Kuş sütüyle beslerim seni,
Mis yerine koklarım seni,
Kalbimin sarayları senin,
Sen ağlat ben severim seni.

El üstünde tutarım seni,
Dizlerimde uyuturum seni,
Kalbimin sarayları senin,
Ben seni yaşatırım seni.

Tut kolumdan çek götür beni,
Hüüüp diye içine çek beni.

Yalnız taştan duvar olmaz
Bunu yaz bir yere;
Sarılıp yatmazsam,
uyku girmez gözüme
Dünya gözümde değil
Olmuşum sana pervane.

Szöveg: Nazan Öncel
Zene: Nazan Öncel
Hüp* (Lélegzet)

Ha két szív között van út,
Az biztosan a szerelem,
Fuvallatod elég volt nekem,
Minden poklot elfújt.
Nyisd ki az ajtód, megjöttem,
Tûzszõtte ingem viselem,

Madártejben fürösztelek,
Érzem parfümillatod.
Szívem palotája tied,
Sírok érted, még mindig szeretlek,

Piedesztálra emellek,
Térdemen ringatlak álomba,
Szívem palotája tied,
Téged én éltetlek,

Fogd meg a kezem, vigyél el,
Egyetlen lélegzettel szippants magadba.

Nem minden fal van köböl,
Jegyezd ezt fel valahova;
Ha nem ölelhetlek,
Az álom elkerüli szemem.
Nem törõdöm a világgal,
Megõrülök érted.

*Hangutánzó szó


Sen Başkasın

Küstürdün, canımdan bezdim
Insafa gel yeter!
Ya beni de al oralara,
Ya da kalbimi bana geri ver.
Bu kaçıncı güzüm yazına küsen
Yıllar oldu, özledim.
Bu kaçinci unutup giden
Yine ben mi? Yine mi ben?
Yine mi oyuna gelen (yine terkedilen)
Aslında kimi zaman
karşi koyamadım, dayanamadım
Ben de senin gibi şeytana uydum;
Seni aldattım
Ne nedamet duydum
Ne de uğruna kahroldum
Ben de günümü gün ettim
Dile kolay, sarhoş oldum
YALAN!
Istedim, ama yapamadım
Üstüne gül koklayamadím
Denedim... Ama olmadı.
Kimseleri yerine koyamadım
Sen başkasın, başkasın...
Ah nafile, bambaşkasın...

Szöveg és zene: Tarkan
Te más vagy

Fájdalmat okozol, miattad belefáradtam az életbe
Szánj meg végre, legyen elég!
Vagy vigyél engem is oda,
Vagy add vissza nekem a szívem.
Hányszor fog õszöm összeveszni tavaszoddal?
Évek teltek el, hiányoztál.
Nem ez az elsõ alkalom, hogy elfeledtél és elhagytál
Megint én? Én megint?
Megint engem csaltak meg (elhagytak megint)
Igazából voltak idõk, mikor
Képtelen voltam megbírkózni vele, nem bírtam abbahagyni
Akárcsak te, én is megadtam magam a csábításnak;
Megcsaltalak
Nem éreztem bûntudatot,
Nem is sajnáltalak,
Jól szórakoztam,
Könnyebb mondani, hogy becsíptem,
HAZUGSÁG!
Akartam, de képtelen voltam megtenni
Nem tudtam más rózsa illatát beszívni,
Megpróbáltam… de nem ment.
Senki sem tudott helyettesíteni
Te másmilyen vagy, más vagy
Ó, ez hasztalan, te olyan más vagy…



Taş

Öyle sakin durduğuma bakma.
Habersizce kopan fırtınalara benzerim
Ne olur, bile bile canımı yakma
Alet olur oyununa seni pişman ederim...
Yar etmem,
Elleri sanan zehir ederim...
Unuttun mu kurduğumuz o düşleri?
Göz göze diz dize o hoş sohbetleri
Kaç mevsim yolunu bekledim
Sarardım yazına hasretim
Aman...aman...aman...aman.
Ne hata ettim, kabahatim ne? Söyle!
Öyle pervasız gidemezsin hiçbir yere
Arar bulurum izini
Bilirsin. Zírdeliyim ben
Yakarım, yıkarım, ne var ne yok, gelirim
pesinden.
Taş olurum yollarında...
Takılır, düşer, ah yorulursun.
O uzaklar bize haram
Gel vazgeç ziyan olursun.

Szöveg: Tarkan
Zene: Tarkan



Ne érdekeljen, milyen nyugodt vagyok,
Olyan vagyok, mint a vihar, mely figyelmeztetés nélkül tör ki,
Könyörgöm, ne törd szét a szívem akarva,
Eszköz vagyok a játékodban, de meg fogod bánni,
Nem segítek neked ebben, méreg leszek a kezedben,
Hát elfelejtetted a reményeinket? Elfeledted,
Szemtõl szembe, térd a térddel, a beszélgetéseket?
Hány és hány hónapot vártam rád, hogy eljöjj,
Megfakultam, nyaradra vágyom,
Kegyelem..kegyelem…
Mit rontottam el, mi a bûnöm? Mondd hát!
Nem engedem, hogy észrevétlen eltûnj!
Keresni foglak, és megtalállak,
Tudod, hogy milyen õrült tudok lenni,
Felégetek mindent, fel én,
Ott leszek a nyomodban mindig,
Kõ leszek az utadon.
Belém akadsz majd, elesel,
belefáradsz, hidd el.
Azok a messzi helyek nem jók nekünk,
Gyerünk, felejtsd el, a lényedbe kerülhet.



Her Nerdeysen

Ne kartpostallar yolladım.
Arasına resimler koydum.
Kaç eylül daha geçti, bir cevap alamadım,
Ama ben bekliyorum...ama yok yazmıyorsun
Peki, ozaman öyle olsun
Kırılan kalbim olsun
Dalgaların, denizlerin, selamı var herkesin.
Öp dediler yanaklarından,
bir kere de bizim için...

Nerdeysen, ama nerdeysen
Kimleysen, her nerdeysen

Radyoda o şarkiyi
bu sabah gene dinledim
Tam evden çıkıyordum,
bir garip oldu içim
Ama ben bekliyorum...
ama yok gelmiyorsun.
Peki, ozaman öyle olsun
Kırılan kalbim olsun

Çocukların, balıkçıların
selamı var martıların.
Öp dediler gözlerinden,
bir kere de bizim için...
Nerdeysen, ama nerdeysen
Kimleysen, her nerdeysen.

Zene és szöveg: Nazan Öncel

Bárhol légy is


Hány és hány képeslapot küldtem,
Fényképeket küldtem vele,
Hány szeptember múlt el azóta?
Nem kaptam választ…
Várok még…de te nem írsz.
Rendben, legyen hát így,
Hadd törjön csak össze a szívem,
Üdvözölnek a tenger hullámai,
Mindenki üdvözletét küldi,
Azt mondják, adj egy csókot
A nevünkben is orcájára.

Bárhol légy is, bárhol légy is,
Bárkivel légy is, bárhol légy is.

Ma megint hallottam azt a dalt a rádióban
Mikor kiléptem a házból,
Olyan furcsa érzés fogott el,
Várok, de te nem jössz,
Rendben, legyen hát így,
Hadd törjön össze a szívem.

A gyerekek, a halászok,
A sirályok üdvözölnek,
Azt mondták, adj egy csókot neki,
a nevünkben is.
Bárhol légy is, bárhol légy is,
Bárkivel légy is, bárhol légy is




Verme

Sebebinden doğmuş oldum seçmeden,
Çekeceğim derdim nedir bilmeden
Yüklediğin yükle yıkıldım kaldım aman
Vereceksen akıl verme istemem
Verme verme verme akıl verme
Vereceksen huzur ver,
vereceksen huzur ver.

Azı karar çoğu zarar diyenler,
Niye çok alırlar, hep az verirler
Akla ikna olur aşkı üzenler
Sanma bizden daha mutlu gezerler
Verme, verme, verme akıl verme
Vereceksen huzur ver,
vereceksen huzur ver.

Kari nerden bilsin zarardan dönen,
Geleceksen şimdi dön ben beklemem
Kovulur mu gönül, konduğu yerden
Vereceksen akıl verme istemem
Verme, verme, verme akıl verme
Vereceksen huzur ver,
vereceksen huzur ver.

Zene és szöveg: Mete Özgencil

Ne adj

Választás nélkül, okkal születtem,
Mi mindent kell kibírnom,
Mennyit fogok szenvedni, nem tudom,
Ledobtam a súlyt, mit vállamra tettél,
Ha adni akarsz, ne adj tanácsot, nem akarom
Ne adj, ne adj, tanácsot ne adj,
Ha adni akarsz, békességet adj,
Ha adni akarsz, békességet adj.

A döntésképtelenek sok kárt okoznak,
Miért vesznek el sokat, de adnak oly keveset?
Ne gondold, hogy akik csalnak a szerelemben,
Boldogabbak, mint mi.
Ne adj, ne adj tanácsot, ne adj,
Adj békességet, ha adni akarsz, adj békességet.

Ha visszajönnél, most tedd,
Nem várok rád.
Ki lehet-e szakítani helyér?l a szívet,
Ha adni akarsz, ne adj tanácsot, nem akarom,
Ne adj, ne adj tanácsot ne adj,
Adj békességet, ha adni akarsz, adj békességet