KARMA 2001

Aşk Yıllar yılı gülmedi yüzüm. Buralara doğmadı güneş, Ben hep güzüm. Baş edemedim, Ben aşksız edemedim. Medet umgum hep fani para puldan, Anladım yalan dünya malı Yalnız edemedim, Ben aşksız edemedim. Hey! Ama seni gördüm göreli, Ateşine düştüm düşeli, Gün doğdu sabahlarıma, Hey! Seni gördüm göreli, Gözlerimiz sevişeli, Gün doğdu rüyalarıma. Sen o bildiğim bütun aşk bahçelerinin en nadide çiçeğisin. Ta ilk bakışta vurdum mühürü kalbime, Sen ezelden vazgeçilmezimsin. Szöveg: Tarkan Zene: Tarkan, Ozan Çolakoğlu

Szerelem Évekig nem mosolyogtam. A nap erre nem kelt fel, Az õsz rabjává váltam. Szívem többet el nem visel. Nem élhetek szerelem nélkül. Múlandó gazdagságtól vártam segítséget, Rájöttem, a földi javak mind hamisak. Nem bírtam egyedül. Nem élhetek szerelem nélkül. Hej!… De mióta megláttalak, Mióta beléd szerettem, Új nap ébredt reggelemre. Hej! Mióta megláttalak, Mióta szemeink szerelmeskedtek, Új nap ébred álmaimra. A szerelem kertjeibõl, miket eddig ismertem, Te vagy a legritkább virágszál. Az elsõ pillantástól fogva megpecsételtem szívem, Az örrökévalóság kezdete óta Te vagy az, aki kell nekem.

Ay Ah! bir bilse, ne adaklar adadım aşkına. Soldu renklerim, eskidim uğruna. Gökyüzüne yazdım adını binlerce yıldızla... Aldırmadı, gülüp geçti çağrıma. Göze aldım, dağları deldim Çölleri denizleri aştım geldim. Ah nafile, bakmadı gözyaşıma. Ay!... Ay kahroldum. Düşe kalka peşinde maskara oldum. Ay!...Ay unutuldum. Karda kışta kurda kuşa yem oldum. Yanarım, sana emeklerime yanarım, Ah!... Yanarım Ne fayda! Dönüşü yok Yazık! Uçtu gitti yıllarım Ne çıkar şimdi dönsen ahh Kalmadı ki tadım... Kimine göre deli, divane Kimine göre avareyim avare... Elimi gözümü bağladı kaderim ellerinde biçareyim biçare... Zene és szöveg: Tarkan

Óh Ah, ha tudná, Mi mindent adtam szerelméért, Színeim megfakultak, elfáradtam miatta. Ezer csillaggal írtam nevét fel az égre… Nem volt szüksége rám, kinevetett, Ám egyetlen hegy sem volt elég magas nekem, Miatta átkeltem sivatagon s tengereken. Ó, hasztalan, nem törõdött könnyeimmel. Óh, … Óh, tébolyult lettem. Míg utána bolyongtam, bolonddá lettem. Óh, … Óh, elfeledtek engem. Kinn a hidegben farkasok s madarak prédája lettem. Megsebzem magam miattad, fáradozásom miatt, Ah, úgy fáj…. De hiába! Nem lehet visszafordulni! Kár! Minden könnyem elfojt már, Mi értelme lenne, ha visszajönnél…? Nem érzem az ízeket, Egyesek szerint õrült vagyok, bolond, Mások szerint elveszett lélek…. A sorsom megköti kezem, s szemem, Nyomorulttá teszel engem.

Kuzu Kuzu Bak! Kırıldı kolum kanadım Olmadı, tutunamadım Zor! Yokluğun çok zor Alısamadım Vur, vur bu akılsız başi Duvarlara Taşlara vur sevabına Sonra affet, gel baş bağrına Süzüldüm, eridim Sensiz olamadım Işte kuzu kuzu geldim Dilediğince kapandım dizlerine Bu kez gururumu ateşe verdim Yaktım da geldim Ister at, ister öp beni Ama önce dinle bak gözlerime Inan, bu defa Anladım durumu (bil), tövbeler ettim Ooofff ooofff Acı biberler sür dilime dudaklarıma Szöveg: Tarkan Zene: Tarkan

Mint egy bárány Nézd! Elveszett vagyok nélküled, Nem tudtam magam visszafogni. Nehéz! Hiányod oly nehéz! Nem tudtam hozzászokni. Verd, verd ezt a bolond fejet, Verd csak a falba, Verd a sziklákba, Aztán bocsáss meg nekem, gyere haza. Meggyengyültem, elolvadtam, Nélküled tovább nem bírtam, Nézd, úgy jövök hozzád, mint egy bárány, Addig, míg csak kívánod, lábaid elé zuhanok. Pusztító tûzbe dobtam büszkeségem, Elégettem, s eléd jöttem. Dobj félre, ha akarsz, csókolj, ha jól esik, De elöbb hallgass meg, nézz a szemembe, Higyj nekem ezúttal, Ismerem a helyzetet (tudd meg), megbántam már. Oh oh Hallgattasd el nyelvem, ajkaim

Gitti Gideli Vazgeç, direnme kalbim Vazgeç, bekleme. Sesini duyan yok, Boşa sitem etme. Unut onun gibi, unut sen de... Kaç kez denedim; seni silmeyi bir kalemde Ne çare... Kaç kez öldüm o uykusuz gecelerde... Anılarla avudum senelerce Hep başucumda, hala saklarım, her sözü vurgun o satırları Yok! Yırtıp atamadım. Hayır yakamadım. O mektubu bırakıp gitti gideli Ne aradı, ne sordu. Vefasız uyuttu beni Buralarda zaman durdu, Ah dönmedi, unuttu beni. Bir sabah alıp seni benden gittin bu diyardan Hazin bir mektup yadigar kalan Senden bana son hatıran. Szöveg: Tarkan Zene: Tarkan

Mióta elment Add fel szívem, hagyd már, Add fel, tovább ne várj. Senki sem hallja hangod, Hiába hát ne panaszkodj. Felejts, akár õ, felejtesz majd te is… Próbáltalak elfeledni, hányszor de hányszor … Ugyan mi érteleme volt… Hányszor haltam meg álmatlan éjszakákon… Emlékekkel vígasztaltam magam mindvégig Ágyam szélén azóta is, még mindig, õrzöm leveleid metszö szavait. Nem! Képtelen voltam eldobni öket, Képtelen voltam elégetni öket. Mióta elment, otthagyva azt a levelet, Sosem érdeklõdött, nem is keresett, Becsapott a hûtlen, Az idõ is megállt hirtelen. Nem jött vissza, elfelejtett. Elmentél tõlem egy reggel, Elhagytad e helyet, Az egyetlen ajándék tõled Itthagyott fájó leveled.

Uzak Karnı tokken sızlanandan, Zevk sürerken sıkılandan El içinde ağlayandan, uzak tutun beni, uzak! Uzak tutun bana, uzak... Dost lafından gocunandan, Kuşkusuyla buz tutandan Düşmanına dost durandan, uzuk tutun beni, uzak! Uzak tutun bana, uzak... Sevabını anlatandan, Günahına kulp takandan, Düşmanına dost durandan, uzuk tutun beni, uzak! Uzak tutun bana, uzak... Suretiyle kandırandan, Şeytaniyla yarişandan, Aynalardan kovulandan, uzak tutun, beni uzak! Uzak tutun bana, uzak... Szöveg: Mete Özgencil Zene: Mete Özgencil, Hüsna Arslan

Messze A tele hassal panaszkodóktól, Az élvezetet unottan hajszolóktól, Az álszenten másoknak síróktól Vigyél messze, messze engem! A jó szótól megsértõdõktõl, Az örökké gyanakodva élõktöl, A barátnak álcázott ellenségtõl, Vigyél messze, messze engem… A jó tettekkel dicsekvõktõl, A böneiket szépítõktõl, A barátnak álcázott ellenségtõl, Vigyél messze engem, messze! Vigyél messze, messze! A kétszínû csalóktól, A bûneikkel versengõktõl; Tarts távol mindenkitõl, Kiket még saját elvük is elárul , Vigyél hát messze engem, messze! Vigyél messze, messze!

Yandım Özledim seni, düştüm yollara Açtım gönlümü rüzgarına Bir hayaldi sanki, bir macera Yıkıldım. Kelimeler paramparça Yandım... Yandım... Yandım yandım ahhh ki ne yandım! Bana yeniden şarkılar söyleten kadın Baka baka doyamadım, hem kokladım da Sarhoşluğu geçmedi hala Içimde sevdan... Hala hoş bir havan var Ne güzel adın Bir çizik attın gönlüme, kanattın... Yandım... Yandım... Yandım yandım ahhhh ki ne yandım! Bana yeniden şarkılar söyleten kadın Baka baka doyamadım, hem kokladım da Sarhoşluğu geçmedi hala Içimde sevdan... Seni görebildiğim yer rüyalar artık. Deli diyorlar bana Ah bu ayrılık... Szöveg: Mahzar Alanson Zene: Mahzar Alanson

Végem van Hiányoztál, útnak indultam, Lelkem fuvallatodnak feltártam. Mintha csak álmodnék, egy kaland… Összetörtem, szavaim szilánkokban, Végem van… Végem van… Végem van… Végem van… Ó, végem van… Az asszony, aki még egyszer énekelni megtanított, Nem tudtam szemem levenni rólad, beszívtam illatod, Ez a mámor bennem tartja Szerelmedet… Milyen csodálatos lényed tartása, Milyen gyönyörû a neved hangzása. Megsebezted szenvedélyem, vérzik. Végem van… végem van… Végem van… Végem van… Ó, mennyire végem van… Az asszony, aki még egyszer énekelni megtanított, Nem tudtam szemem levenni rólad, Beszívtam illatod, Ez a mámor bennem tartja Szerelmedet… Az álom az egyetlen hely, ahol még láthatlak Az emberek õrültnek hívnak. Ó, ez az elválás!

O'na Sor Yar, yemin isteme, yemin etmem Yeminler tutulmaz ki Söz; o benimse Sözün emin elde Güvensiz tutulmaz ki, Yağmura sor, çöle sor, dağlara sor, Bir tek bana sorma O'na sor, O'na sor, O'na sor, O'na sor oofff... Yar, gücenme, Gözün neden yerde, Bu ceza taşımmaz ki. Ellerim neden böyle buz keser anla. Suçlama, yakışmaz ki Yağmura sor, çöle sor, dağlara sor, Bir tek bana sorma O'na sor, O'na sor, O'na sor, O'na sor oofff... Canim de, geçti de, Istersen bitsin de. Hak verme asla, hiç güvenme. Haksızsam affetme Hak verme asla, hir affetme. Haksızsan hak alma dur. Szöveg: Mete Özgencil Zene: Tarkan

Õt kérdezd Kedves, ne kérj tõlem esküt, nem teszem meg, Mert az általam tett esküket, Megtartani nem lehet. A te ígéreted biztos kezekben nyugszik, Mert bizalom nélkül megtartani nem lehet, Kérdezd az esõt, a sivatagot, kérdezd a hegyeket, Csak engem ne kérdezz, õt kérdezd, õt kérdezd, õt kérdezd, õt kérdezd….ó…. Kedves, megbántva magad ne érezd, Miért sütöd földre a tekinteted? Ez a büntetés elviselhetetlen, Értsd meg, miért íly hidegek kezeim, Ne vádolj, ez nem illik hozzád, Kérdezd az esõt, a sivatagot, kérdezd a hegyeket, Csak engem ne kérdezz, õt kérdezd, õt kérdezd, õt kérdezd….ó…. Mondd ki, kedves, monnd, hogy vége, Mondd, ha ezt akarod, hogy legyen végre vége, Soha sem mondd, hogy jó ez így, ne bízz, Ha vétettem ellened, ne bocsáss meg, Ne mondd, hogy jó ez így, sohase bocsáss meg. De ha nincs igazad, ne vedd fel más baját, hagyd abba.

Hüp Kalpten kalbe bir yol varsa Bu aşktir elbet Rüzgarın yetti bana Koptu bir kıyamet Aç kapını, ben geldim Giydiğim, ateşten gömlek. Kuş sütüyle beslerim seni, Mis yerine koklarım seni, Kalbimin sarayları senin, Sen ağlat ben severim seni. El üstünde tutarım seni, Dizlerimde uyuturum seni, Kalbimin sarayları senin, Ben seni yaşatırım seni. Tut kolumdan çek götür beni, Hüüüp diye içine çek beni. Yalnız taştan duvar olmaz Bunu yaz bir yere; Sarılıp yatmazsam, uyku girmez gözüme Dünya gözümde değil Olmuşum sana pervane. Szöveg: Nazan Öncel Zene: Nazan Öncel

Hüp* (Lélegzet) Ha két szív között van út, Az biztosan a szerelem, Fuvallatod elég volt nekem, Minden poklot elfújt. Nyisd ki az ajtód, megjöttem, Tûzszõtte ingem viselem, Madártejben fürösztelek, Érzem parfümillatod. Szívem palotája tied, Sírok érted, még mindig szeretlek, Piedesztálra emellek, Térdemen ringatlak álomba, Szívem palotája tied, Téged én éltetlek, Fogd meg a kezem, vigyél el, Egyetlen lélegzettel szippants magadba. Nem minden fal van köböl, Jegyezd ezt fel valahova; Ha nem ölelhetlek, Az álom elkerüli szemem. Nem törõdöm a világgal, Megõrülök érted. *Hangutánzó szó

Sen Başkasın Küstürdün, canımdan bezdim Insafa gel yeter! Ya beni de al oralara, Ya da kalbimi bana geri ver. Bu kaçıncı güzüm yazına küsen Yıllar oldu, özledim. Bu kaçinci unutup giden Yine ben mi? Yine mi ben? Yine mi oyuna gelen (yine terkedilen) Aslında kimi zaman karşi koyamadım, dayanamadım Ben de senin gibi şeytana uydum; Seni aldattım Ne nedamet duydum Ne de uğruna kahroldum Ben de günümü gün ettim Dile kolay, sarhoş oldum YALAN! Istedim, ama yapamadım Üstüne gül koklayamadím Denedim... Ama olmadı. Kimseleri yerine koyamadım Sen başkasın, başkasın... Ah nafile, bambaşkasın... Szöveg és zene: Tarkan

Te más vagy Fájdalmat okozol, miattad belefáradtam az életbe Szánj meg végre, legyen elég! Vagy vigyél engem is oda, Vagy add vissza nekem a szívem. Hányszor fog õszöm összeveszni tavaszoddal? Évek teltek el, hiányoztál. Nem ez az elsõ alkalom, hogy elfeledtél és elhagytál Megint én? Én megint? Megint engem csaltak meg (elhagytak megint) Igazából voltak idõk, mikor Képtelen voltam megbírkózni vele, nem bírtam abbahagyni Akárcsak te, én is megadtam magam a csábításnak; Megcsaltalak Nem éreztem bûntudatot, Nem is sajnáltalak, Jól szórakoztam, Könnyebb mondani, hogy becsíptem, HAZUGSÁG! Akartam, de képtelen voltam megtenni Nem tudtam más rózsa illatát beszívni, Megpróbáltam… de nem ment. Senki sem tudott helyettesíteni Te másmilyen vagy, más vagy Ó, ez hasztalan, te olyan más vagy…

Taş Öyle sakin durduğuma bakma. Habersizce kopan fırtınalara benzerim Ne olur, bile bile canımı yakma Alet olur oyununa seni pişman ederim... Yar etmem, Elleri sanan zehir ederim... Unuttun mu kurduğumuz o düşleri? Göz göze diz dize o hoş sohbetleri Kaç mevsim yolunu bekledim Sarardım yazına hasretim Aman...aman...aman...aman. Ne hata ettim, kabahatim ne? Söyle! Öyle pervasız gidemezsin hiçbir yere Arar bulurum izini Bilirsin. Zírdeliyim ben Yakarım, yıkarım, ne var ne yok, gelirim pesinden. Taş olurum yollarında... Takılır, düşer, ah yorulursun. O uzaklar bize haram Gel vazgeç ziyan olursun. Szöveg: Tarkan Zene: Tarkan

Kõ Ne érdekeljen, milyen nyugodt vagyok, Olyan vagyok, mint a vihar, mely figyelmeztetés nélkül tör ki, Könyörgöm, ne törd szét a szívem akarva, Eszköz vagyok a játékodban, de meg fogod bánni, Nem segítek neked ebben, méreg leszek a kezedben, Hát elfelejtetted a reményeinket? Elfeledted, Szemtõl szembe, térd a térddel, a beszélgetéseket? Hány és hány hónapot vártam rád, hogy eljöjj, Megfakultam, nyaradra vágyom, Kegyelem..kegyelem… Mit rontottam el, mi a bûnöm? Mondd hát! Nem engedem, hogy észrevétlen eltûnj! Keresni foglak, és megtalállak, Tudod, hogy milyen õrült tudok lenni, Felégetek mindent, fel én, Ott leszek a nyomodban mindig, Kõ leszek az utadon. Belém akadsz majd, elesel, belefáradsz, hidd el. Azok a messzi helyek nem jók nekünk, Gyerünk, felejtsd el, a lényedbe kerülhet.

Her Nerdeysen Ne kartpostallar yolladım. Arasına resimler koydum. Kaç eylül daha geçti, bir cevap alamadım, Ama ben bekliyorum...ama yok yazmıyorsun Peki, ozaman öyle olsun Kırılan kalbim olsun Dalgaların, denizlerin, selamı var herkesin. Öp dediler yanaklarından, bir kere de bizim için... Nerdeysen, ama nerdeysen Kimleysen, her nerdeysen Radyoda o şarkiyi bu sabah gene dinledim Tam evden çıkıyordum, bir garip oldu içim Ama ben bekliyorum... ama yok gelmiyorsun. Peki, ozaman öyle olsun Kırılan kalbim olsun Çocukların, balıkçıların selamı var martıların. Öp dediler gözlerinden, bir kere de bizim için... Nerdeysen, ama nerdeysen Kimleysen, her nerdeysen. Zene és szöveg: Nazan Öncel

Bárhol légy is Hány és hány képeslapot küldtem, Fényképeket küldtem vele, Hány szeptember múlt el azóta? Nem kaptam választ… Várok még…de te nem írsz. Rendben, legyen hát így, Hadd törjön csak össze a szívem, Üdvözölnek a tenger hullámai, Mindenki üdvözletét küldi, Azt mondják, adj egy csókot A nevünkben is orcájára. Bárhol légy is, bárhol légy is, Bárkivel légy is, bárhol légy is. Ma megint hallottam azt a dalt a rádióban Mikor kiléptem a házból, Olyan furcsa érzés fogott el, Várok, de te nem jössz, Rendben, legyen hát így, Hadd törjön össze a szívem. A gyerekek, a halászok, A sirályok üdvözölnek, Azt mondták, adj egy csókot neki, a nevünkben is. Bárhol légy is, bárhol légy is, Bárkivel légy is, bárhol légy is

Verme Sebebinden doğmuş oldum seçmeden, Çekeceğim derdim nedir bilmeden Yüklediğin yükle yıkıldım kaldım aman Vereceksen akıl verme istemem Verme verme verme akıl verme Vereceksen huzur ver, vereceksen huzur ver. Azı karar çoğu zarar diyenler, Niye çok alırlar, hep az verirler Akla ikna olur aşkı üzenler Sanma bizden daha mutlu gezerler Verme, verme, verme akıl verme Vereceksen huzur ver, vereceksen huzur ver. Kari nerden bilsin zarardan dönen, Geleceksen şimdi dön ben beklemem Kovulur mu gönül, konduğu yerden Vereceksen akıl verme istemem Verme, verme, verme akıl verme Vereceksen huzur ver, vereceksen huzur ver. Zene és szöveg: Mete Özgencil

Ne adj Választás nélkül, okkal születtem, Mi mindent kell kibírnom, Mennyit fogok szenvedni, nem tudom, Ledobtam a súlyt, mit vállamra tettél, Ha adni akarsz, ne adj tanácsot, nem akarom Ne adj, ne adj, tanácsot ne adj, Ha adni akarsz, békességet adj, Ha adni akarsz, békességet adj. A döntésképtelenek sok kárt okoznak, Miért vesznek el sokat, de adnak oly keveset? Ne gondold, hogy akik csalnak a szerelemben, Boldogabbak, mint mi. Ne adj, ne adj tanácsot, ne adj, Adj békességet, ha adni akarsz, adj békességet. Ha visszajönnél, most tedd, Nem várok rád. Ki lehet-e szakítani helyér?l a szívet, Ha adni akarsz, ne adj tanácsot, nem akarom, Ne adj, ne adj tanácsot ne adj, Adj békességet, ha adni akarsz, adj békességet